Rendhagyó cikket írok most ide, mert ennek a blognak nem az volt a célja, hogy magamról beszéljek, elmondjam, milyenek fantasztikus hétköznapjaim, hanem az, hogy ha valami különleges és esetleg bizarr, neadjisten hasznos kis történetet kerül elém vagy történik meg velem, azt leírjam a Jövő Nemzedék okulására. Nem is azért, hogy végeláthatatlan összetett mondatokat írjak. Van ez így, nem mindig megy minden arra, amerre elindult.
Ma egy egészen hétköznapi csoda történetét mesélem el, ami velem történt-történik-történni fog. Körülbelül 3 hónapja összejöttem azzal a lánnyal, aki az életem értelmévé vált. Fene se gondolta volna, hogy ilyen érzéseket is ki lehet csikarni emberekből, hát még belőlem... Megnyíltunk egymás előtt már nagyon hamar, és - tudom, furcsa, és nehezen lehet komolyan venni - Ő az, akivel el tudom képzelni, hogy leélem a teljes életemet. Sokkoló, hogy az ember csak éldegél, nem érez sok felelősséget senki irányába, és hirtelen elkezd aggódni valakiért, sőt, magáért, nehogy baja essen vagy valaki megcsípje, amitől felébredne ebből az álomból. Érzem, hogy megváltozok, és egyáltalán nem zavar. A környezetemet se nagyon zavarja már a dolog, pedig eleinte igencsak meg voltak sértődve a számukra kiutalt idő radikális megrövidülése miatt. De ez is rendeződött, sőt, lassacskán barátnőm szülei is beletörődnek, hogy a kislányukat nem megrontani akarják, hanem szeretni.
Szép dolog a szerelem, olvastam róla elég sokat régebben, sőt, már hittem is azt, hogy érzem. Minden esetben meg is tudtam magyarázni vonzalmam okát. Aztán történt ez az ominózus három hónappal ezelőtti eset... Rájöttem, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni, leírni. Egyszerűen és feltétlenül kitartok mellette, szinte fizikai fájdalommal jár, ha nincs velem. Hát igen, bizonyára feltűnt, hogy írási stílusom is megváltozott kissé, elég nyálas lett... XD Nem tehetek róla, előjött a romantikus énem...
Na, szóval ennyi lenne ez az "élménybeszámoló". Tapasztalat nekem, de nem sokat segít azon, aki csak olvassa, emiatt is rendhagyó ez a postocska. :)
Ui.
Asszem, visszatérek a blogoláshoz, és élménybeszámolók helyett mindenféle hülyeséget fogok írni, meg néha talán egy-két cikket arról, hogy milyen nehéz és szar ez az élet - másoknak.XD (Igen, ez még nem pusztult ki belőlem...XD)
Uui.
Elindul nemsokára egy kísérleti jellegű folytatásos történet, várja olvasóit és kritikusait. Egyelőre 3 részt tervezek, ha nem jön be, törlöm, ha bejön vkinek, akkor folytatom.
Ma egy egészen hétköznapi csoda történetét mesélem el, ami velem történt-történik-történni fog. Körülbelül 3 hónapja összejöttem azzal a lánnyal, aki az életem értelmévé vált. Fene se gondolta volna, hogy ilyen érzéseket is ki lehet csikarni emberekből, hát még belőlem... Megnyíltunk egymás előtt már nagyon hamar, és - tudom, furcsa, és nehezen lehet komolyan venni - Ő az, akivel el tudom képzelni, hogy leélem a teljes életemet. Sokkoló, hogy az ember csak éldegél, nem érez sok felelősséget senki irányába, és hirtelen elkezd aggódni valakiért, sőt, magáért, nehogy baja essen vagy valaki megcsípje, amitől felébredne ebből az álomból. Érzem, hogy megváltozok, és egyáltalán nem zavar. A környezetemet se nagyon zavarja már a dolog, pedig eleinte igencsak meg voltak sértődve a számukra kiutalt idő radikális megrövidülése miatt. De ez is rendeződött, sőt, lassacskán barátnőm szülei is beletörődnek, hogy a kislányukat nem megrontani akarják, hanem szeretni.
Szép dolog a szerelem, olvastam róla elég sokat régebben, sőt, már hittem is azt, hogy érzem. Minden esetben meg is tudtam magyarázni vonzalmam okát. Aztán történt ez az ominózus három hónappal ezelőtti eset... Rájöttem, hogy a szerelmet nem lehet megmagyarázni, leírni. Egyszerűen és feltétlenül kitartok mellette, szinte fizikai fájdalommal jár, ha nincs velem. Hát igen, bizonyára feltűnt, hogy írási stílusom is megváltozott kissé, elég nyálas lett... XD Nem tehetek róla, előjött a romantikus énem...
Na, szóval ennyi lenne ez az "élménybeszámoló". Tapasztalat nekem, de nem sokat segít azon, aki csak olvassa, emiatt is rendhagyó ez a postocska. :)
Ui.
Asszem, visszatérek a blogoláshoz, és élménybeszámolók helyett mindenféle hülyeséget fogok írni, meg néha talán egy-két cikket arról, hogy milyen nehéz és szar ez az élet - másoknak.XD (Igen, ez még nem pusztult ki belőlem...XD)
Uui.
Elindul nemsokára egy kísérleti jellegű folytatásos történet, várja olvasóit és kritikusait. Egyelőre 3 részt tervezek, ha nem jön be, törlöm, ha bejön vkinek, akkor folytatom.
