2010. április 22., csütörtök

Gyümölcs

Egy barátom elkezdett blogot írni, és eszembe jutott, hogy hoppá, nekem is van egy blogomXD Lehet, hogy újra elkezdek írogatni. Nem tudom, hogy mit, de majd kialakul:) Addig lessétek meg Gyümi blogját! (megszívlelendő tanács:))

http://gyumolcs.blogspot.com/

Részlet

Paolo Coelho Az alkimista című könyvéből fogok kis anekdotákat írni, mindenkinek ajánlom a könyvet! Ha angolul tanulsz, ez lehet az első angol nyelvű könyv, amit jó elolvasni, mert elég egyszerű mondatokat használ, és nagyon érthető. Jó szórakozást:)


"Szűz Mária a kisded Jézussal a karján úgy döntött, leszáll a földre, és meglátogat egy kolostort. A büszke atyák rendre beálltak a sorba, és egytől egyig a Szűz elébe járultak, hogy tiszteletüket tegyék. Az egyik gyönyörű költeményeket szavalt, egy másik a Bibliához készített miniatúráit mutatta, egy harmadik pedig kívülről tudta az összes szent nevét. A sok szerzetes egymás után tette hódolatát Szűz Máriának és a Kisdednek.
A sor végén a kolostor legegyszerűbb embere állt, akinek soha nem sikerült megértenie a kor tudós szövegeit. Szülei tanulatlan emberek voltak, akik egy környékbeli öreg cirkuszban dolgoztak, és egyetlen dologra tanították meg őt: labdácskákat dobálni a levegőbe, és egyéb tárgyakkal zsonglőrködni.
Amikor ő került volna sorra, a többi atya be akarta fejezni a tiszteletadást, mondván, az egykori mutatványosnak úgysincs semmi fontos mondanivalója, és még rossz fényt vethet a kolostorra. Ő azonban ugyanúgy teljes szívéből vágyott arra, hogy adhasson magából valamit Jézusnak és Szűz Máriának.
Érezte szerzetestársainak megvető tekintetét, szégyenkezve elővett néhány narancsot a zsebéből, és elkezdte őket a levegőbe dobálni. Ez volt az egyetlen dolog, amihez értett.
Ebben a pillanatban földerült a kisded Jézus arca, és tapsolni kezdett Szűz Mária ölében. A Szűz így végül feléje nyújtotta ki a kezét, és a szerzetes rövid időre a karjára vehette a gyermeket. "

Mindenki vonja le a tanulságot, egyszerű és szép kis történet szerintem:)