Punkok - A társadalom kritikusai

Korábbi kis beszámolómban meséltem, hogy bírom a punkokat. Nos, erre szeretnék ma magyarázatot adni. Nos, először elmesélném, hogy hogy találkoztam először szemtől szemben velük. Egy barátommal elmentünk egy parkba gitározni. Békésen gitározgattunk, és ott iszogatott a közelünkben a társaságuk. Nem sok tapasztalatunk volt eddig velük, ezért kissé gyanakodva pillantgattunk feléjük, hátha belénk kötnek, ugye Pestszentlőrincen ez megeshet. Nos, mikor ketten elindultak felénk, beigazolódni láttuk félelmeinket, de kellemesen csalatkoznunk kellett, mikor elkezdtünk dumálni velük. Azzal kezdték, hogy meginvitáltak minket a társaságukba. Ekkor még nem aludt el teljesen a gyanakvásom, hiába, az előítéleteim rabja vagyok... Aztán megkínáltak minket cigivel -, amit nem fogadtunk el, lévén akkor még egyikünk se dohányzott - és borral. A bor pocsék volt, de a hangulat remek volt köztük, beszélgettünk zenéről, arról, hogy a legtöbb ember hogy áll hozzájuk, meg mindenféléről. Nagyon nyitott, toleráns és barátkozó társaság volt, persze mind csórók, ahogy az egy tisztességes punkhoz illik, mégse fukarkodtak a kevéske cigijükkel és borukkal (észrevette már valaki, milyen hülyén néz ki ez a szó leírva??!!). Barátságos gesztusaikat néhányan talán csúfolódásnak néznék, de higgyétek el, őszinte tagjai ők a társadalomnak.
Másik tapasztalatom: régi ismerősöm punk lett. Azelőtt egy 10forintost is csak 22,41%-os kamatra adott volna, most meg úgy osztogatja a cigijét, mint egy tüdőrákos irgalmas szamaritánus. Szóval a punkok az általam leginkább kedvelt társadalmi osztály. Persze nem belőlük él az ország, de örülök, hogy vannak olyanok, akiknek fő elvei közé tartozik az önzetlenség.
Ennyi lenne a móka mára, holnap talán megosztom veletek, hogy miért nem jó a cigaretta:P Ne annak higgyetek, akik még sose cigiztek, tapasztalatból beszélek.