Csalódások

Meg kell, hogy mondjam, csalódtam a felsőoktatásban. Rájöttem, hogy hiába gürizik az ember bizonyos tárgyakból, vannak tanárok, akik arcra - sőt, névre - osztályoznak. Ma derült ki, hogy nem lesz meg a jegyem az egyetemen az egyik legkönnyebb tantárgyból, Technika történetébeől. Mindezt úgy, hogy van egy zh 2-esem és két hármasom, valamint egy 5-ösöm prezentációra. Erre kapom a levelet, hogy "osztályzata: elégtelen". Mint kiderült, az év közben kapott jegyektől FÜGGETLENÜL osztályozhatja a félévemet a tanár. Azt, hogy milyen alapon, nem tudom, de azt igen, hogy van olyan ember a szakon, akinek három zh-ja is egyes lett, mégis átengedték egy kettessel. Aztán belegondoltam abba, hogy mire is jó ez az egyetem. Arra nem, hogy jobb munkát kapjak, kérem alássan, ahhoz inkább szakma kell, nem diploma. Lehet nagy a pofám, hogy én nem szakmunkásképzőbe, hanem gimnáziumba jártam, de úgyis csak a jól kereső szakemberek füvét nyírhatom majd mellékállásban bagóért. Természetesen hétfőn első dolgom lesz felkeresni az előadó tanárt, hogy mis mi van, de arra jó volt a levele, hogy dühbe guruljak(ide eredetileg mást írtam kétszer is, de jobb, ha ez marad meg az utókornak...). Ha valamelyik olvasóm még nem jár egyetemre, az okuljon: vagy ne menjen egyetemre, vagy nyalizzon a tanárnak, de istenesen ám! Ez van. Kevés az egyetemi oktató, így be kell érnünk a selejtjével is.