Változások

Rájöttem, hogy nagyon megváltoztam. Gyanítom, unalmas lettem^^ Nem stoppolok. Nem bulizok. Nem járok társaságba. Minden napom ugyanolyan. Tervezem már nagyon régen, hogy elmegyek valahova egyedül, kirándulni, vagy akárhova egy kis egyedüllétért. De mindig közbejön valami. Hát, ez van. Asszem, így lesznek a gyerekekből unalmas felnőttek. -.-
Gyerekként elhatároztam, hogy nem leszek unalmas, mindig tudom majd, hogy mi a fontos, és arra tudok majd időt szakítani. Abban igazam volt, hogy tudom, mi a fontos. Csak ahogy az ember idősebb lesz, egyre több fontos dolog van. Tanulás... Család... Szerelem... Egy régi, szinte magatehetetlen tanárodnak segíteni... Pénzt keresni. Fontos, fontos, fontos. Így szikkad el az ember. Sose gondoltam gyerekként, hogy valaha magányos szeretnék majd lenni. Untam a horgászást. A kirándulást. Most meg úgy érzem, megfulladok nélküle. Gyerekként túl kevés dolgom volt. Könnyű iskolába jártam, tanulás nélkül voltam kitűnő. Barátkoztam - olyan emberekkel, akiktől óvnám a fiamat -, játszottam - de annyit, hogy a végén már untam azt is.
Néha ki kellett porszívózni. Nagy dolog... És mégse akartam megcsinálni. Most se akarok porszívózni, de kötelesség segíteni a nagyinak, és a kötelesség a "fontos" kategóriába esik. Nem csoda, hogy egyre kevesebben és egyre később vállalnak gyereket. Pedig az a "legfontosabb", legalábbis az én szememben. Mégse merném még megreszkírozni, mert nem vagyok hozzá elég erős, hogy még vagy száz dologgal kiegészítsem a Fontoslistát.
Sebaj, elhatároztam, hogy a januárnak csak a felét fogom áttanulni, harmadát a szerelmemmel töltöm, egytizedét a családommal, egyhuszadát a haverokkal, és akkor még marad két század. Szerintem akkor aludni fogok.